Az illusztrátor
Bencze Anita
AZ ILLUSZTRÁTOR
Úgy érzem a Kata kedves történetei és ahogyan a szavakat kerekíti a képi világommal nagyon jó párost alkotnak, szinte szerelem volt első olvasásra. Nem igazán kellett azon gondolkodnom, hogy az egyes történetekhez milyen jelenetet készítsek, szinte azonnal megjelentek a lelki szemeim előtt és a Kata elképzeléseivel is gyakran egybeestek. Ami azért is szerencsés, mert alkotóként megvan a szabadságom és valóban az kerül a lapokra, ami belőlem jön és nem kellet olyan dolgokba belemenni ami nem én vagyok.
Lénát én egy sugárzó életvidám kislánynak képzeltem el, ezért is lettek nagy kék sugárzó szemei. A kis szeplőcskék az orrocskáján és az arcocskáján meg azért kerültek rá, mert nagyon szeretem a szeplős kislányokat.
És persze szeretem a kanyargó, egymásba fonódó aprólékos mintázatokat és az akvarellt is, de gyakran használok filceket, ceruzákat, tust és mindenféle furcsa dolgokat a különféle effektusokhoz. Így pl. sót vagy alkoholt, esetleg szappanbuborékot. Szeretem a nem mindennapi technikákat és kerülöm az iskolakönyvi szabályokat.
A rajzolás egyébként kicsi gyerekkorom óta szenvedélyem, egészen pontosan azóta amióta anyukám rajzolni tanított és én egy feje tetején álló pálcikaemberkét rajzoltam. Az én drága anyukám meg is lepődött nagyon – Hát jól van ez a gyerek összerakva?
A gyerek jól volt összerakva és persze még időben kiderült, mielőtt édesanyám sikító frászt nem kapott, hogy valami baj van a csemetéje értelmi képességeivel. Ugyanis a csöpp kis én, csak azt másolta amit látott, egy fejen álló emberkét, mert hogy anya bizony velem szemben ült és mi mást is kerülhetett volna a papírra. Azóta nagy lelkesedéssel gyakorolom a rajzolás, festés minden csínyját-bínyját és a szenvedély megmaradt, csak valamicskét fejlődött a kézügyességem és a pálcika emberkén már rég túl vagyok. Legalábbis remélem.